A már jól összeszokott BRM túrázóinknak, Gábornak és Tamásnak ezúttal sikerült átlépni határaikat a szombaton (2020.08.22) megrendezett BRM 600 – West Side Ride-on, ami 610 km és 3700 méter szintet tartalmazott. Mindkettejüknek ez volt az eddigi leghosszabb tekerése, amit 34 óra bruttó idővel sikerült teljesíteniük.

Az alábbi sorok Tamás beszámolójából lettek kiragadva.

“Pápáig sikerült elég erős tempót diktálni, annak ellenére, hogy nagyon sok van még vissza, de szerencsére sikerült felismerni időben ezt a problémát és vissza vettünk a tempóból. 5 fős csapattal indultunk tovább Fertőd felé.

A hegyesebb kezdés után most sík, ingerszegény terep következett, amit már a 400-as túrán is tapasztaltam és nagyon nem szerettem. Itt még segítette a déli szél a haladást, de amint Fertődről vissza felé jöttünk ott már a szembe szél próbálta lassítani a tempót. Kőszegre érve próbáltunk némi frissítéssel tovább indulni, de ez kicsit több időt vett igénybe, mint terveztük, viszont a nagy meleg miatt muszáj volt enni-inni rendesen, így nem szaladtunk tovább.

Következő állomás Őriszentpéter volt. Itt már fontos volt, hogy együnk valami főtt ételt is, mivel a következő ilyen lehetőségre csak éjjel lett volna lehetőség, ami már késő lett volna. Én rántott sajtot hasábbal, többiek pedig egy kis levest ettek.

Bázakerettye felé haladva már ránk sötétedett (végre), amit már nagyon vártunk az egész napos hőségben való tekerés után. A mögöttünk tornyosuló viharfelhőknek köszönhetően az északi szél egy kicsit megnyomta az átlagunkat, így még éppen leértünk zárás előtt a bázakerettyei kocsmához, ahol éppen zárni készült a kocsmáros, de még a kulacsunkat tele tudta tölteni friss vízzel. Tamás Lacitól itt sajnos meg kellett válnunk, mivel Ő csak úgymond edzés jelleggel jött el velünk 300 km-ig, hogy segítse utunkat. Ezúton is nagyon köszönjük. Sokat segített, hogy kb. 50 km-t vezettél nekünk Bázakerettyéig. 😃

Gyékényes volt a következő ellenőrzőpont, ahol Béla várt minket meleg levessel és hideg üdítővel. Itt az volt a terv, hogy 1 órát mindenképpen állunk és próbálunk aludni/pihenni egy kicsit. Nekem olyan 20 percet sikerült talán elfeküdnöm egy padon, bár aludni nem tudtam , de ez is sokat segített.

Gyékényesnél már túl voltunk a táv felén (358 km) és innentől következett a “végjáték” egy 90 km-es és egy majd 105 km-es szakasz formájában.  A 105 km-es rész tartalmazott még 1000 méter szintemelkedést is, csak hogy ne legyen egyszerű lejutni a Balatonra.

A 7. EP Szigetváron egy benzinkúton volt, és mi pont nyitás után 6 óra 5 perc körül értünk oda, így megkezdődhetett a már megszokott frissítés. Én nem vagyok nagy hotdog evő, de itt olyan jól esett, hogy azt elmondani nem tudom. 😃 Ilyenkor már nem nagyon válogat az ember. Eszi azt ami van. 😀

Innen jött talán a táv legnehezebb része. Ha már nem lettünk volna eléggé oda, még az északi szembe szél és az emelkedők is kínoztak minket. Bár bevallom Nekem “tetszett”, legalább is a lábaim bírták jól, szóval szép nyugis tempóban tudtam le a dombokat. A szakasz vége felé azért már kezdtem eléhezni, így a lehető legjobbkor jött Györgyike extra frissítője, ami szerintem mindenkinek “életet mentett”. Utólag is köszi érte. 😃

Szántódra leérve már-már azt hinné az ember, hogy innentől sétagalopp lesz beérni Veszprémbe, de jó nagyot tévedett, aki így gondolta, köztük én is. A hosszú hétvége miatt, valami tortúra volt végig verekednie magát az embernek a járókelőkön ill. az utakon feltorlódott kocsisorokon. Itt azért már közel 31-32 órája voltunk ébren, szóval az idegrendszerünk se volt már valami jó állapotban, de végül sikerült át vergődni Almádiig, ahonnan már tényleg Veszprém felé vettük az irányt és pár km választott el minket a táv teljesítésétől. Beérve Veszprémbe (34 óra után) pecsételtünk egy utolsót, picit még beszélgettünk, gratuláltunk a sport társaknak, majd Gabival beszórtunk gyorsan mindent a kocsiba, és azon voltunk, hogy minél előbb otthon legyünk és vízszintesbe tudjuk helyezni magunkat. “

Gratulálunk Nektek!