Alig ért véget a pilisi 210 km-es BRM túra 2 hete, máris itt volt a srácok nyakán a következő. Szombaton Pécsre kellett utazni Tenk Gabinak és Balla Tominak, hogy részt vegyenek az embert próbáló távon, ami 405 km volt 2000 méter szintkülönbséggel.

BRM túrákról érdemes még tudni azt is, hogy ahogyan növekszik a táv, úgy csökken a résztvevők száma is. Most sem volt ez másképp, amit a 39 résztvevő támasztott alá.

Rajt a már jól megszokott 7 órai indulással várta a srácokat a pécsi főtéren, hogy neki vághassanak a túrának. Előző este szinte mindenki azon imádkozhatott, hogy másnap ne szakadjon az eső. Az időjárás végül kegyes volt (részben), mivel reggel még száraz idő volt, de napközben azért bele szaladtak 1-2 zivatarba, ami kellőképpen eláztatott mindenkit.

A túra sajátossága, hogy most nem csak hazánkban gyűjtötték a kilométereket a résztvevők, hanem Horvátországba is át kellett menni, hogy körbe érjenek a kijelölt útvonalon.

50 km-nél történt meg a határátlépés és ezután, szinte már az Alföldre hajazó környezet tárult a szemek elé. A 2000 méter szint miatt, azt tudni lehetett, hogy nem az emelkedők fogják kiszívni az erőt a bringásokból, hanem a véget nem érő, hosszú egyenesek monotonitása, ami rendesen próbára tudja tenni az embert mentálisan. És ha mindez nem lett volna elég,  a “csúnya” egyenesek még szövetkeztek a szembe széllel is, hogy véletlenül se lehessen teljesen élvezni a tekerést.

165 km-nél sokak örömére végre emelkedőket lehetett látni a távolban, ami végre megtörte az eddigi monoton érzést. A túra csúcspontja a Papuk hegység, pontosabban annak egy része volt, ahol 500 méterig kellett feltekerni, kellemes 7-9 %-os emelkedőkön. Amit még kiemeltek a srácok, ami szintén megér pár sort, hogy a Papuk hegység előtti ellenőrző ponton – egy podgoráci kávézónál – ingyen szendvicset és egy választott üdítőt kaptak a bringások. Ez nagyon kedves gesztus volt a kávézó tulajától. Az ott dolgozók is elismerésüket fejezték ki a túrázok előtt, hogy nem semmi, hogy 400 km-t letekernek.

Hegyről leérve 295 km-nél újabb határátlépést követően, ismét Magyarországon folytatódhatott tovább a tekerés. Itt már kellően fáradt volt mindenki, hogy lassan fogyjanak a km-erek. Egyik tapasztalt túrázó mondta is a srácoknak, hogy az utolsó 100 km, olyan lesz, mintha 200 lenne és ez valóban így volt.

Ha nem lett volna elég a napközbeni sík egyenesek sokasága, akkor még este is “zaklatta” az túrázókat ez az érzés, ami 300 km felett már kevésbé esik jól és mindenki azt várja már, hogy mikor lesz vége.

Gábor és Tamás a túra előtt egy 19-20 óra közötti bruttó időt tűztek ki célul, amit sikerült is betartaniuk. 19 óra 5 perces idővel értek célba, amelyből 15 óra 35 percet töltöttek tekeréssel.

Gratulálunk a teljesítéshez!